FemKraft

“Melyik sportág illik hozzám?” 7 szempont, amit érdemes figyelembe venned!

Sok edző kezdi úgy a bemutatkozását, hogy már kisgyerek kora óta edz, a mozgás mindig is az élete része volt, és ezt a sport iránti imádatot, elköteleződést szeretné átadni másoknak is. Ez nagyon örvendetes, de valljuk be őszintén: aki mindig is szeretett sportolni, annak fogalma sincs róla, milyen az, ha valaki nem szeret, vagy egyenesen utál.

Általános iskolában konkrétan gyomorgörcsöm volt a tesióráktól. Úgy éreztem, akármennyire is akarom, nem tudok jobban teljesíteni, és gyakran az ájulás környékezett, amikor felmérésre került a sor. A Cooper-tesztet egyszer sem futottam le, mert a 12 perc folyamatos futás mint olyan számomra tejesen elképzelhetetlen volt. Vagy kiálltam futás közben rosszullétre hivatkozva, vagy kiírattam magam a gyermekorvossal. Egyik futás alkalmával barátnőmmel – aki totál sportos volt – hányásra hivatkozva álltunk ki az egyik futópálya melletti bokros részen. (Köszi Anita! ) Utólag visszagondolva a tanárnőnek biztosan nagyon hihető lehetett, hogy egyszerre mentünk „hányni”…

Gimiben voltam olyan szerencsés (az osztályunk kb. felével egyetemben), hogy ki tudtam magam íratni gyógytestnevelésre (Isten áldja a doktor urat!), és végtelenül boldog voltam, hogy Cili néni nem kínzott meg bennünket úgy, mint a hagyományos tesiórán tették a tanárok. Ő nem a teljesítményre hajtott, és nem is akart bennünket nevetség tárgyává tenni, ha valami nem az előírtak szerint ment, hanem a testi-lelki egészségünket szerette volna támogatni, és ezt mind éreztük. Az órák jó hangulatban teltek, még a felmérések is; szép emlékeim maradtak. Köszönjük Cili! Teljesen más értelmet nyert a testmozgás, már nem is utáltam annyira. 

Annyira… de azért bennem még mindig élt egy kép arról, hogy mennyire nem megy nekem a sport, milyen béna vagyok, és felesleges is nekem ilyesmit erőltetni. Azután az élet úgy hozta, hogy egészségügyi okokból 25 évesen mégiscsak elkezdtem tornázgatni, meg életmódot formálni, míg nem 32 évesen ott találtam magam a tízen-huszonéves fiatalok között egy OKJ-s sportedző képzésen. Edző lettem. Én, aki útáltam a sportot, a testmozgást, és teljesen alkalmatlannak éreztem magam rá. Mégis mi a fene történt velem?

Azon felül, hogy egy szívbetegség a sport irányába terelt, én magam is kezdtem másként tekinteni a testmozgásra, és minél több féle sportágban kipróbáltam magam. Az aerobic 50 árnyalata (step, box, koreo, saját testsúlyos erősítő, súlyzós stb) fit-ball, SpinRacing, Spinning, hastánc, futás, terepfutás, Zumba, gerinctréning, HIIT, Pilates, Yoga, modern tánc… A lényeg az volt, hogy bármit is csinálok, azt élvezettel tudjam csinálni! Ez olyan jól sikerült, hogy edző lettem, otthagytam a közigazgatást és pár év múlva már Németország egy szenvedélybetegeknek fenntartott szakklinikáján dolgoztam sportterapeutaként. (Ha ezt nekem valaki 20 évvel ez előtt mondta volna, körberöhögöm.)


Mindezt azért írtam le, hogy lásd: ha eddig utáltál is sportolni, még van remény!  Lényegtelen, hány éves vagy, és hogy éppen milyen az állóképességed, biztos vagyok benne, hogy létezik olyan sportág, olyan mozgásforma, ahol jól tudod magad érezni és ami test-lelki egészséged szolgálja. Ha szeretnéd megtalálni ezt a sportot, érdemes az alábbi check-listán végig menned, átgondolni az egyes pontokat és a végére biztosan találni fogsz magadnak olyan mozgásformát, amit szívesen kipróbálnál. Íme a lista:

  1. Az egyik legfontosabb: válassz az aktuális egészségi állapotodhoz illő sportot!

    Hiába szimpatikus neked, hogy a barátnőd, kollégád, szomszédod  éppen ultramaratont készül futni, ha neked aktuálisan még egy km is túlzás lenne, mert éppen egy térdműtét előtt állsz, vagy nagy túlsúllyal rendelkezel, esetleg teljesen edzetlen vagy. De talán jó megoldás lehet erre az időszakra az úszás vagy gyógytorna, gerinctorna, yoga, erősítő edzések otthon vagy fitness teremben. Kérd ki bátran orvosod tanácsát, beszélgess edzőkkel, illetve magad is olvass kicsit utána, hogy mivel érdemes elkezdened/újrakezdened a mozgást
  2. Válassz a személyiségedhez illő sportot!

    A személyiséged nem jó vagy rossz; egyszerűen olyan vagy amilyen vagy. Ha most kezdenél valamilyen sportba, vedd tekintetbe ezt a személyiséget a spotágválasztásnál is. Ha szeretsz egyedül lenni, jól esik elmélyülni saját magányodba, akkor válassz olyan sportágat, ahol erre lehetőséged van. Ilyenkor nem éppen a csoportos sportok lesznek a neked valóak, ahol alapvető a csapatjáték. Viszont ha lételemed az emberekhez való kapcsolódás, szívesen vagy együtt másokkal, sőt igényled a társaságot, akkor válassz olyan mozgásformát, ahol erre lehetőséged van. A lényeg, hogy teremtsd meg magadnak a feltételeket, hogy edzés közben is jól tudd érezni magad.
  3. Otthon vagy máshol

    Ha el szeretnél kezdeni sportolni, az mindenképpen plusz energiát és időt is jelent. Éppen ezét azt is át kell gondolnod, mennyi az az idő, amit erre rendszeresen szánni tudsz és akarsz, mielőtt konkrét sportágat választanál. Lehet, hogy imádnál lovagolni, de a legközelebbi lovas tanya 1.5 órányira van hozzád… a hoki pálya meg még messzebb. Sokaknak kézenfekvőek azok a sportágak, amelyekhez nem kell külön elutazni valahova, otthon vagy a házból kilépve azonnal is űzhető.
    Másik szempont, hogy hol érzed jobban magad: ha kimozdulhatsz otthonról és más emberekkel együtt edzhetsz, vagy a saját nyugalmadban, „ismert pályán” izzadnál szívesebben. Van helyed és lehetőséged otthon nyugodtan edzeni, vagy számolnod kell a szomszéd zsörtölődésével, esetleg a nyakadban ugráló gyerekeiddel?
  4. A zene varázsa

    Rengetegen edzenek zenére, de nem mindenkinek van erre szüksége. Találd ki, hogy neked a zene mennyire motiváló erő? Szükséged van rá, hogy lendületet adjon, vagy inkább csendre vágysz? A madárcsicsergés jobban kikapcsol, mint a trendi zenék? Hajrá természetben végezhető sportok! Esetleg szívesebben hallgatsz hangoskönyvet, podcastot? Az aerob mozgásformák közül bármit választhatsz! Talán a zene már annyira magával ragad, hogy szívesen táncra perdülnél? Akkor válassz bátran a táncos mozgásformák közül! A lényeg, hogy kezd el, próbáld ki és élvezd!
  5. Sportszerek

    Minden sportágnak meg van a maga sporteszköz igénye. Lehet, hogy ez csak a megfelelő ruházatig jut el, de akkor is számolni kell ezzel az igénnyel. Bizonyos sportok ruházata igen drága móka lehet, és nem biztos, hogy érdemes egyből százezreket költeni valamire, amiről azt sem tudod, hogy neked tetszik-e. Javasolt még mérlegelni az anyagi korlátokon túl azt is, hogy milyen sporteszközt érzel magadénak és mit nem. Én például a labdajátékokat egyáltalán nem kedvelem, nem is erőltetem magamra csak azért, hátha egyszer megszeretem. De az önvédelmi sportok valamelyikét szívesen kipróbálnám, pl. a boxkesztyűt nem érzem olyan idegennek, mint a labdákat.
     
  6. Mi a fő célod a mozgással?

    Fittebb akarsz lenni? Fogyni szeretnél? Stresszkezelés volna a fő szempont? Netán egy mélyebb önismeretre szeretnél szert tenni? Versenyezni szeretnél? Inkább kikapcsolódni a barátokkal? Egyszerűen csak ki szeretnél szakadni a hétköznapi rutinból és valami jót tenni magaddal? Bátran vedd számításba sportágválasztásnál a fő célod, és használd mankóként, mielőtt választanál.
  7. Edzővel vagy edző nélkül?

    A csoportos edzéseknél természetes, hogy jelen van egy edző, e nélkül nehezen volna kivitelezhető egy összehangolt, átgondolt edzéstervezés. Az egyéni sportoknál azonban fajtától függően lehetőséged van edző nélkül is elkezdeni, sokan élnek ezzel a módszerrel. Tény, hogy egy jó edző mindig a segítségedre lehet, és már a kezdetekkor elláthat olyan tanácsokkal, instrukciókkal, amire te nem is gondolnál. Az edzéseidet hozzád igazítja, és a sérülésveszély is jóval kisebb lesz így. Mindez segíthet abban, hogy ne menjen el a kedved már az elején az egésztől.

Tapasztalatom szerint sokszor szegi a friss sportolók kedvét a kezdeti sikertelenség-érzés, amihez fájdalmak, apróbb balesetek is társulhatnak. Az első pár hónap a legnehezebb, amíg ki nem alakul egyfajta sportágspecifikus edzettség, technikai tudás, és az edzések egyfajta áldásos szokássá nem válnak. Ezt követően is tovább színesíthetők nehézségi, ügyességi és mentális gyakorlatokkal, így sosem lesznek unalmasok.

Ez lehet az az időszak, amikor valaki vagy megszereti az adott sportot, vagy megutálja, esetleg elmegy a kedve az egész „életmódváltásosditól” is. Megint csak saját példámat hoznám fel: általános iskolában a futást utáltam a legeslegjobban. Főleg azért, mert abszolút alkalmatlannak éreztem magam rá. Ma már edzőként és hobbifutóként látom, milyen súlyos hibákat vétett a tanárnő az edzéstervezésben és hol voltak óriási defektek az oktatási rendszerben. Mindezt az akkor még nem ismert szívbetegségemmel ötvözve eleve halott ügy volt számomra megélni a futás örömét, egyenes út vezetett a sikertelenséghez és a gyomorgöcshöz. Mennyivel más lett volna, ha egy sokkal alkalmasabb tesitanárunk van, aki tudja, mire figyeljen, hogyan készítsen fel fizikálisan és mentálisan is egy-egy felmérésre…

Remélem a segítségedre volt ez a rövid összefoglaló. Ha eddig bizonytalan voltál is, milyen mozgásformát próbálnál ki szívesen, mostanra már körvonalazódott, mivel fogsz kezdeni. Talán korábbi sikertelen próbálkozásaid okára is fényt derült. Ha így történt, ez is segítség a további utadon, tudod, hogy másként érdemes csinálni. Lehet, hogy nem az első kipróbált sport lesz a végső szerelem, de ne add fel! Hidd el: nem vagy alkalmatlan a sportolásra! Rád is vár egy olyan mozgásforma, amiben örömödet leled, ami feltölt, ami hozzá ad az életedhez, és ami segít túljutni életed nehezebb szakaszain is. Hajrá!

Nem tudod, hogyan teremts időt magadnak a testmozgásra? Tippeket ITT olvashatsz.

Ha kérdésed volna, keress fel bátran ITT, vagy Facebook csoportomban!

Ha hasznosnak találtad a bejegyzésem? Kérlek oszd meg ismerőseiddel is!